KERESZTSÉG [kërëszcség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
vallásügy)
Az a szertartás, amelynek révén <a keresztény vallás tanítása szerint> az ember, rendsz. a gyermek, víz ráöntésével v. vízbe való bemerítéssel vmely keresztény egyház tagjává lesz, s amelynek során keresztnevet kap.
Keresztségben részesít vkit; keresztségben részesül; felveszi a keresztséget. A keresztségben János nevet kapott. □ Két nap a papok mindenkor véle voltak, és készítették a keresztségre. (Mikes Kelemen) Leánya
ő kapta e nevet a keresztségben. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): tűzkeresztség; vérkeresztség.
- keresztségi.