KERESZTÉNYSÉG [ë-ë] főnév -et, -e [ë, e], (
régies, ma csak protestáns szóhasználatban:) keresztyénség [ë-ë] (
vallásügy)
- 1. Keresztény vallás. A kereszténység múltja és jelene; a kereszténység válsága. □ Az első magyarok, akik
a kereszténység felé fordították lelküket, irodalmunk fejlődését is oly úton indították el, amelyen nem volt visszatérés. (Babits Mihály)
- 2. A keresztény vallás fennállásának, létének ideje, időtartama. A kereszténység előtti; a kereszténység folyamán.
- 3. A keresztény vallás erkölcsi tanításainak megfelelő (gyakorlati) magatartás. Nem látszik meg rajta a kereszténység. □ [Ősapám] csupa kereszténységből dobolni engede hátán. (Vörösmarty Mihály) || a. Vkinek keresztény volta, jellege. Kereszténységének nem sok jelét adta.
- 4. A keresztények összessége. Az egész kereszténységet érintő kérdések.