KERESZTÉNY [ë-ë] főnév és melléknév, (
régies, ma csak protestáns szóhasználatban:) keresztyén [ë-ë] (
vallásügy)
- I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Megkeresztelt és valamely egyházba tartozó személy. A keresztények száma. □ A jámbor bujdosó, ki az üldöző tatárok elől az erdőben bolyongott, követte a vigasztaló harangszót, mely őt keresztény lakta helyre ígérte vezetni. (Jókai Mór) || a. Krisztust megváltónak, ill. legfőbb tanítómesterének valló és őt követő megkeresztelt személy. Hivő keresztény; az első keresztények. □ Keresztényhez illendő halállal múlt ki e világból. (Mikes Kelemen)
- II. melléknév -ül
- 1. Keresztényekhez (I) tartozó <személy, dolog>. Keresztény ember, pap; keresztény templom. □ Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától fázzon-e jobban, vagy pedig a keresztény német uralmától? (Gárdonyi Géza)
- 2. Keresztényekből álló <csoport, szervezet>. → Közönséges keresztény anyaszentegyház; keresztény gyülekezet.
- 3. (ritka) Keresztényi. Keresztény könyörület. || a. (ritka) Emberséges. Ez nem volt keresztény eljárás. □ Úgy hiszem, igen keresztényül
fogok cselekedni, ha most ráijesztek. (Vörösmarty Mihály)
- 4. A kereszténységen alapuló, abból eredő, azt kifejező <társadalmi jelenség>. Keresztény kultúra; keresztény kurzus ←; keresztény művészet.
- Szóösszetétel(ek): 1. keresztényellenes; 2. őskeresztény.