Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KEREPEL [e-e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
  • 1. <Kereplő> forgatással szaggatott, csattogó hangot ad. || a. <Személy> kereplő forgatásával ilyen hangot ad. Vidáman kerepeltek a gyerekek. || b. Ezzel a harangozást v. csöngetést helyettesíti. A harangozó, a ministráns kerepel nagypénteken.
  • 2. (átvitt értelemben) <Vmi, rendsz. vmely szerkezet, gép> a kereplőre emlékeztető hangot ad. Egy malom kerepel. || a. (tájszó) Kelepel (1). □ Nekem valamennyi között legkedvesebb Madaram a gólya … Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor Kerepölt fölöttem. (Petőfi Sándor)
  • 3. (átvitt értelemben, gúnyos) Vki hangosan és fölöslegesen, untatóan sokat beszél; darál. □ Ne kerepeljen kelmed – vágott szavába az ügyvéd. (Vas Gereben)
  • kerepelés; kerepelő; kerepeltet.