KEREKSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Vminek kerek (12) volta, kerek alakja. Az ábra, a rajz, a tányér kereksége; arcának kereksége.
- 2. (ritka) Kerek, kör alakú hely, térség, dolog, tárgy. Mi az a kerekség ott? □ A puszta kellős közepén egy diák állott, s kétségbeesve nézte a messzeséget
Szinte szédül már. Elszédül ebben a sima, lapos kerekségben. (Móricz Zsigmond) || a. A föld kerekségén: az egész világon, szerte a világon. □ Alig is hiszem, hogy volna a föld kerekségén udvariatlanabb ember, mint én. (Arany János)
- 3. Vminek kerek (3) alakja; gömbölyűség, gömbalak. Fejének kereksége.
- Szóösszetétel(ek): földkerekség.