KEREKÍT [e-e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
- 1. tárgyas Kerekre formál vmit. Kicsire kerekíti a száját. Nézd, hogy kerekíti a fazekas a tálat. || a. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Kerekít vmin (vmennyit): ezt a műveletet egy bizonyos mértékig elvégzi. Ezen a darabon még egy kicsit kerekíteni kell.
- 2. tárgyas (átvitt értelemben) <Írásművet, beszédet> hirtelen, kapásból készít, rögtönöz. Szónoklatot kerekít. □ Tudja isten, nem megy nekem az olyan istória
Neki fogok, uram fia, hogy majd kerekítek egyet
, de
nem akar menni. (Arany János) Épületes beszédet kerekített az ártatlanul szenvedőkről. (Gárdonyi Géza) A kanonok még mindig a legszebb körmondatokat kerekíti. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (határozóval) Kerek számra egészít ki vmit; kikerekít. Százra, ezerre kerekíti az összeget; vmely számot → lefelé kerekít.
- Igekötős igék: elkerekít; felkerekít; kikerekít; lekerekít.
- kerekítés; kerekített; kerekíthető; kerekítő; kerekíttet.