KÉRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A kér (főként I. 1, 2, (II) 3) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit kérnek. Állás, ennivaló, munka, pénz, szállás, tanács kérése; vkinek feleségül kérése; kérésre fogja a dolgot. Restelli a kérést. Ne szégyelld a kérést, ha akarsz valamit. || a. Az a tény, hogy vki kér vmit v. vkit vmire. A te kérésedre megteszem.
- 2. Az, amire ez irányul, ennek tárgya, tartalma; az, amit vki kér; kívánság. Apró, jelentéktelen, kicsiny, meglepő, nagy, teljesíthető kérés; nem zárkózik el (→ elzárkózik) a kérés elől; → hajlik vkinek a kérésére; kérését elutasítják, teljesítik; kéréssel járul vki elé. □ Édesanyám, édesanyám, csak az a kérésem: Extra ruhát, extra ruhát csináltasson nékem. (népköltés) Hagyjatok élni, álmodozni! Egyetlen nagy kérésem ez. (Komjáthy Jenő)
- Szóösszetétel(ek): leánykérés; segélykérés; számonkérés; tanácskérés.