KERESZTBEN [ë-ë-e] határozószó, (
népies) keresztbe
1. Vminek hosszirányára merőleges helyzetben.
Keresztben fekszik az úton. □ A vonattetőn hasaltam keresztben. (József Attila)
- 2. Vminek hosszirányára merőleges irányban (haladva). Keresztben ment át az úttesten. □ Elővett zsebéből egy gyűrött levelet, melyet előbb irónba göngyöltek, majd behorpasztottak keresztben. (Kosztolányi Dezső)
- 3. Vminek irányát keresztezve. □ A szél a folyammal keresztben fútt s az evezőkkel szemben. (Jókai Mór)
- Szólás(ok): keresztben áll a szeme: a) kancsalít; b) láthatóan ittas.