KÉRELEM [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (hivatalos)
Vmely hatósághoz intézett, rendsz. kérvényben eőadott kérés. Visszahonosítási kérelem; a kérelemhez okmányokat csatol, mellékel; kérelmet ad be, nyújt be; kérelmét elutasítják, meghallgatják, teljesítik; kérelemmel fordul, járul vkihez, vmely hatósághoz, vmely ügyben. Kérelmének helyt adtak. □ Az országgyűlést a képviselők egyharmadának írásbeli kérelmére
össze kell hívni. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (kissé régies) Általában kérés. Kérelmét élőszóval adta elő. □ Nem kérek sokat, az minden kérelme szivemnek:
Hagyjatok elmennem veletek. (Vörösmarty Mihály)