KÉPZELŐDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
(gyak.
rosszalló) <Sajátos lelkiállapotának, félelmének, vágyainak stb. hatására> valóságban nem létező v. nem tapasztalt dolgokat, jelenségeket valóságban létezőknek, tapasztaltaknak képzel el.
A beteg képzelődik. Te képzelődöl, ez nincs így! Úgy látszik, képzelődtem, nincs itt senki. □ Nem lehet-é ismét egy új Népáradás e földön? | Nézzétek a történetet! | S mondjátok, képzelődöm. (Arany János) A tengert szerette volna látni. Erről képzelődött már az elemi iskolában. (Kosztolányi Dezső)