Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉPZŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan, aki, amely képez (1–3) vkit, vmit. A magát képző dolgozó; a főnevet képző -ság, -ség.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (nyelvtudomány) Olyan, önállóan nem használt nyelvi elem, amely a szóhoz illesztve annak jelentését megváltoztatja, új szót képez (3c) (pl. a korcsolya szóból -z képzővel képezzük a korcsolyáz szót, a paraszt szóból -i képzővel a paraszti-t). → Elavult képző; → gyakorító képző; → kicsinyítő képző; → mozzanatos képző; → műveltető képző; → nagyító képző; → nyugvó képző; → összetett képző; → visszaható képző.
  • 2. (iskolai, bizalmas) Tanítóképző intézet. Képzőbe jár. Elvégezte a képzőt.
  • Szóösszetétel(ek): bábaképző; csontképző; előképző; fosztóképző; főnévképző; gazdaképző; lőelemképző; óvónőképző; tanárképző; tanítóképző; tisztképző; vérképző.