KÉPZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a képez (1, 2,, főleg 2b) igével kifejezett folyamat. A hang képzése.
- 2. Vmely intézmény keretei között v. közösségben történő oktatás, nevelés. → Alaki v. formális képzés; ideológiai képzés; új szakmunkások képzése.
- 3. (nyelvtudomány) Új szó alkotása képzővel v. a képzőkéhez hasonló szerepű jelentésmódosító nyelvi eszközzel. Melléknevek képzése igékből. || a. (iskolai, nyelvtudomány) Vmely szó nyelvtani alakjának létrehozása. A középfok, a többes szám képzése.
- Szóösszetétel(ek): hangképzés; igeképzés; káderképzés; önképzés; szakképzés; szóképzés; tanárképzés; tudósképzés.
- képzéses; képzési; képzésű.