KEREKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. Kerekké, kör alakúvá válik, lesz; a kerekké válás állapotában van. □ Kiront a piros vér, tóvá kerekedve. (Arany János) Amint
az inas a nevét meglátta, egyszerre gömbölyűre kerekedett az arca. (Jókai Mór)
- 2. Egésszé, teljessé válik, lesz; ez a folyamat megy végbe rajta. □ Mit mondasz? Ebből egy igen érdekes elbeszélés fog kerekedni. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (átvitt értelemben) Hirtelen, váratlanul keletkezik; támad. Botrány kerekedik; étvágya, kedve kerekedik; híre kerekedik; felhő, szél, vihar kerekedik; perpatvar, veszekedés kerekedik; → szóból szó kerekedik. □ Amott kerekedik egy fekete felhő. (népköltés) Szóváltás támadt, majd vita kerekedett. (Táncsics Mihály) Veszett híre kerekedett a háznak. (Krúdy Gyula) Libeg a kék szoknya, merthogy enyhe szél kerekedett. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, régies) Vkiből (váratlanul) lesz vmi. □ Talán kupec is kerekedne belőle. (Fazekas Mihály)
- 4. <Állandósult szókapcsolatokban:> Gyors mozdulattal v. hirtelen elhatározással vmely cselekvésbe kezd. Lóra kerekedik: lóra ül; táncra kerekedik: táncolni kezd, táncra perdül; útra kerekedik: útnak indul, elindul. □ Erre a magyarság lóra kerekedett, S keresni indult a rabló törököket. (Petőfi Sándor) A cár az éjfél utáni órában fáklyavilág mellett kerekedik útra. (Jókai Mór) || a. Fölé(be) kerekedik vkinek: <harc, küzdelem, vita során> a vele egyenlő esélyekkel küzdő ellenfél felett győztessé válik. A lengyel birkózó a mérkőzés vége felé fölébe kerekedett ellenfelének. A hallgatók nagy érdeklődéssel figyelték, a fiatal kutató mint kerekedik fölébe bírálónak.
- Igekötős igék: felkerekedik; felülkerekedik; kikerekedik; nekikerekedik.