Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉPZEL [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
  • 1. Vkit, vmit vhogyan, vmilyennek képzel: vkiről, vmiről mint valóságosan még nem tapasztalt, nem érzékelt személyről, jelenségről a tudatában levő képzetek alapján (vmilyen) képet alkot magának. → Álmában sem képzelte volna. Milyennek képzeled a tájat? Szebbnek képzelte a várost. Úgy képzelte a jövőjét, hogy … Én egy várost képzeltem, és egy nagy falut találtam ott. Idősebbnek képzeltem apádat. □ A koporsó után épen azt képzelem, Ami bölcsőm előtt történt vala velem: Aluszom, jó álom, mihelyt elenyészek. (Csokonai Vitéz Mihály) Nagy kastélyt képzel a menyecske … S imé: szerényen tűn elő A kis bogárhátu öreg ház. (Tompa Mihály) || a. Vmit képzel (magának): vmit gondolatban, képzeletben maga elé állít, emlékképeiből összeállít. Képzelj egy szép hidat! Képzeljetek magatoknak egy öreg pásztort, no, olyan volt az öreg. □ Mindenkinek saját tetszésére bízzuk, képzeljen magának egy nagy termet … (Móricz Zsigmond)
  • 2. Vhova (v. vhol) képzeli magát: a) gondolatban, képzeletben vhová helyezi, teszi, gondolja magát, ill. az a benyomása, mintha ott volna. A szónoki emelvényre képzeli magát. Haza képzeli magát. Szülőfalujában képzelte magát. b) <nagyfokú vágy vagy félelem hatására> vhol látja magát, szinte azt hiszi, hogy vhová került, ill. vhol van. Máris az elnöki székbe képzeli magát. Folyton a kórházba képzeli magát. Vkinek a helyzetébe, a helyébe stb. képzeli magát: igyekszik úgy érezni, gondolkozni, mintha ő az a másvalaki volna. Képzeld magad az én helyembe! Képtelen vagyok az ő világába képzelni magam.
  • 3. <Régen átélt, ismert jelenséget, helyzetet, dolgot, személyt> emlékezetében fölidézve, szemléletesen maga elé állít. Maga elé képzelte rég nem látott otthonát.
  • 4. Vmit képzel (vkiről) v. vkinek, vminek képzel vkit, vmit: a valóságnak meg nem felelő módon gondol, hisz, vél vmit (vkiről), hisz, vél, tart vkit, vmit vkinek, vminek. Képzeld, képzelje, hogy …: vedd, vegye úgy, mintha …; csak nem képzeled, hogy …? Mit képzelsz te? Azt képzelték, hogy így is lehet dolgozni. || a. Vmilyennek képzeli magát: helytelenül, tévesen vmilyennek hiszi, tartja magát. Betegnek képzeli magát. Szépnek képzelte magát.
  • 5. (bizalmas) Képzelem: (el)gondolom, meg vagyok győződve róla, hogy … Képzelem, mennyire megörült a jutalomnak! □ No, képzelem, hogy erre az okoskodásra hogy kiáltana fel elszörnyedve minden … ember. (Jókai Mór) || a. (bizalmas) Képzeld: <a városi társalgási nyelvben, meglepőnek szánt közlés bevezetéseképpen:> Képzeld, megházasodtam! Képzeld, mi történt! Képzeld csak! □ Képzeld, a kaput becsukták az orrom előtt. (Mikszáth Kálmán) És mit csinált a cseléded? – Lángvörös lett. Háta mögé dugta kezét, berohant a konyhába, és – képzeljétek – sírt. (Kosztolányi Dezső)
  • Igekötős igék: átképzel; beképzel; beleképzel; elképzel; végigképzel; visszaképzel.
  • képzelés; képzelhetetlen; képzelő.