KÉPMÁS főnév -t, -ok, -a (ragos alakokban rendsz. birtokos személyraggal)
- 1. (régies) Arckép (1). A szerző képmásával. □ Ebben a csúnya szobában akasztotta fel becses képmását. (Jókai Mór)
- 2. Vkihez, vmihez mindenben hasonló, de másvki, vmi. Hű képmása vkinek; szakasztott képmása. □ Csókolom a Bábel tornyának az ő képmását, a te ormányodat, oh Jankó! (Petőfi Sándor) || a. Hasonlóság. Saját képmására formálta.
- 3. (ritka, régies) Vminek a példája, mintája, jelképe. □ Vígjátéka
igen hív képmása azon körnek, melyben forog. (Vörösmarty Mihály)