Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (főleg állítmányként) Általában olyan <személy, ritk. állat>, akinek, amelynek nincs meg a testi ereje v. a szellemi képessége arra, hogy vmit megtegyen, akitől nem telik ki vmi, v. akit, amelyet külső ok v. anyagi eszközök hiánya akadályoz vminek a véghezvitelében. Képtelen fizetni; képtelen megcsinálni, megérteni, megtenni vmit; képtelen arra, hogy képtelen eltartani a családját. Képtelen erre a nehéz munkára. (Fizetési) kötelezettségének képtelen eleget tenni. Képtelen vagyok ezt elvégezni, nem érek rá. || a. Olyan <személy>, aki erkölcsi tulajdonságainál fogva nem alkalmas vmire, nem tud vmit véghezvinni. Képtelen a csalásra; képtelen a jóra. □ Szíve jég legyen: Lelke szépre tompa, Nagyra képtelen. (Bajza József) || b. Olyan <személy>, aki nem tudja megállni, hogy vmit (meg) ne tegyen. Képtelen arra, hogy ne segítsen, hogy ne sírjon. □ Gondolni tégedet És nem szeretni képtelen vagyok. (Vörösmarty Mihály) Hiába próbálgatja, végeredményben képtelen megtagadni a segítséget. (Móricz Zsigmond)
2. (főleg jelzői használatban) A rendestől, a megszokottól teljesen elütő, szinte elképzelhetetlen; lehetetlen, hihetetlen, fantasztikus. Képtelen dolog, eredmény, hírek. □ E képtelen állítás apostolokra és hívőkre talált. (Vörösmarty Mihály) Oh, ami itten örökös igazság, Egy más világban az tán képtelen. (Madách Imre) Azért kiáltanak egymás felé alaptalan, képtelen, lázító vádakat, hogy a másiknak fájjon. (Kaffka Margit) || a. Nagyon nagy, óriási, roppant. Képtelen méreteket ölt vmi. □ Az ifjú csinos; de képtelenül komor. (Vörösmarty Mihály) Hogy adja kend a lógós lovát? kérdé Az mondott valami képtelen összeget. (Jókai Mór)
II. határozószó <Fokozószóként, gyak. túlzó, érzelmi színezettel:> rendkívüli mértékben, nagyon. Képtelen erős, fárasztó, nagy. □ Annak a hölgynek is ilyen képtelen nagy emlékező tehetsége van, mint önnek? (Jókai Mór)