Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉPESSÉG főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. A képes [2] (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, készség, lehetőség; vmire, vmely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság, ill. ennek mértéke. Államalkotó, szellemi, szervező képesség; matematikai, színészi, technikai képesség; átbocsátó, befogadó, felvevő, teherbíró képesség; teljesítő képesség: az a tulajdonság, amellyel vki, vmi bizonyos teljesítményt elér(het), ill. az e tulajdonság alapján elért teljesítmény. Képességei szerint dolgozik. Képességeinek teljes birtokában van. A gép elérte teljesítő képessége felső határát. □ Énnekem ez most már olyan képességem, mint a kaméleonnak, ha színt változtat … (Karinthy Frigyes) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: "Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint." (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (gyak. többes számban, rendsz. személyraggal) Szelemi tehetség, erő. Jó, kiváló képességei vannak. Megvan a képessége a vezetésre. Ez felülmúlja képességeimet. □ A saját erejéből, a képességeiből kellett kiábrándulnia. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (jogtudomány) Vmire való jogképesség. Szavazati, tanúskodó, végrendelkezési képesség.
  • Szóösszetétel(ek): 1. képességfejlesztés; képességhiány; képességvizsgáló; 2. alkotóképesség; cselekvőképesség; hallóképesség; hatóképesség; hordképesség; ítélőképesség; jogképesség; küzdőképesség; látóképesség; termelőképesség; termőképesség; vásárlóképesség; vevőképesség.
  • képességi; képességű.