KÉNYSZERÜL [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön
Vki v. (
ritka) vmi <bizonyos külső körülmények folytán> kénytelen, illetve kényszerítve van vmit megtenni, ill. abbahagyni.
Vmire v.
vmit csinálni kényszerül; alkudozásra, koldulásra, megadásra, színvallásra, védekezésre kényszerül. Végül is arra kényszerült, hogy
□ A díjnoknak reggel jókor hivatalba kellett mennie, ezért Tábory Elemér kényszerült korán elaludni. (Babits Mihály) || a. Vki, bár a cselekvés, magatartás helytelenségét v. bizonyos szempontból való kifogásolhatóságát látja, kénytelen vmit tenni v. nem tenni.
Tétlenségre kényszerült.
- Igekötős igék: bekényszerül; belekényszerül; rákényszerül.
- kényszerülés; kényszerülő; kényszerült.