KÉPTELENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (kissé
választékos)
- 1. (csak egyes számban) A képtelen (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; alkalmatlanság. Önálló gondolkodásra, munkára való képtelenség.
- 2. Lehetetlenség (12, 4). → Logikai képtelenség. Képtelenség ezt megtenni. Ez merő képtelenség. □ Egy terv fogamzott meg agyában
, mely éppen képtelensége által behálózta túlcsigázott képzeletét. (Herczeg Ferenc)
- 3. Képtelen (2), megdöbbentő, hihetetlen dolog. Csupa képtelenséget beszélt. □ Nem gondolhatott rájuk másként vissza, mint ahogy az ember egy képtelenségekkel teljes álomra szokott visszagondolni. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): cselekvőképtelenség.