Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉPMUTATÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév (ritka) -n
  • 1. Olyan <személy>, akinek jellemző tulajdonsága a képmutatás. Képmutató alak, fráter. || a. Kül. jámbornak, vallásosnak feltűnni akaró <személy>; álszent.
  • 2. Képmutató személyre valló. Képmutató beszéd, magatartás. □ Óh mely száraznak találtatik a mi sírásunk, mely képmutatónak a mi töredelmességünk …! (Pázmány Péter)
  • II. főnév Képmutató személy. Jaj nektek, képmutatók! No nézd ezt a képmutatót! □ Szemébe nevetek az ábrándozó bolondnak és a szenteskedő képmutatónak. (Csiky Gergely) Hallgass, képmutató! | Hallgass, tehozzád nincs szavam. (Szabó Lőrinc)
  • képmutatóskodik.