KÁROMLÁS főnév -t, -ok, -a (
régies)
Vallásos tiszteletben részesülő személy(ek)nek v. fogalmaknak durva, ocsmány, trágár szavakkal való szidalmazása, gyalázása. □ Az nagy mindenható az földre tekinte
Látá az magyarnak állhatatlanságát
Hogy ű szent nevének nincsen tiszteleti,
De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás. (Zrínyi Miklós) Ki mondja meg, mit ád az ég? | Harag, káromlás volt elég. (Vörösmarty Mihály) Senki se merte kimondani, hogy miért igyunk, mert minden szó káromlás, szentségtörés lett volna. (Kuncz Aladár)
- Szóösszetétel(ek): istenkáromlás.