KÉPVISELŐSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e]
Az a tény v. állapot, hogy vki képviselő (II. 1), ill. ennek időtartama; képviselői minőség, megbízatás. Vagyona ráment a képviselőségre. A képviselőséget nem vállalja. Képviselősége alatt választókerületét gyakran fölkereste. □ Nem egy képviselőséget, de egy trónt is odaadna e percben egy kis alvásért. (Mikszáth Kálmán) "Tanulj, szerezz valami állást, ügyvédséget, képviselőséget." (Gárdonyi Géza)