Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉNYSZERVÁGÁS
KÉNYSZERZUBBONY
KÉNYTELEN
KÉNYTELEN-KELLETLEN
KÉNYTELENSÉG
KÉNYTET
KÉNYTETIK
KÉNYÚR
KÉNYURALOM
KÉP
KÉPANYAG
KÉPÁTVITEL
KEPE
KÉPEDEZ
KEPÉL
KÉPERNYŐ
KEPÉS
KÉPES [1]
KÉPES [2]
KÉPESÍT

KÉNYSZEREDETT [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Nyilvánvalóan nem saját akarata szerint történő, nem szívből jövő; önmagára erőltetett, erőszakolt. Kényszeredett mosoly, nevetés; kényszeredetten felelget. □ Szemben az ablakkal volt felállítva … a nagy fekete tábla … Az elé nagy kényszeredetten odaállt a gyermek. (Jókai Mór)
  • 2. (tájszó) <Betegségtől, koplalástól v. nagy fáradságtól> lesoványodott, fejlődésében elmaradt <állat>, ill. rosszul nőtt, csenevész <növény>.
  • kényszeredettség.