A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉNYSZERŰSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)

1. Vminek kényszerű volta. A természet vas kényszerűsége; a viszonyok kényszerűsége folytán. □ A háborúval indokolták az adófelemelés kényszerűségét. (Jókai Mór)
2. Kényszerű helyzet, állapot; kényszerhelyzet, kénytelenség. Elháríthatatlan kényszerűség; a kényszerűség visz rá vkit vmire; beletörődik a kényszerűségbe; kényszerűségből háborút visel. □ Családja súlyos erkölcsi kényszerűség miatt hagyta el az országot. (Jókai Mór)