KÉNYELEM [e-ë] főnév ..elmet, ..elme [e, e]
- 1. Az az állapot, ill. azoknak a körülményeknek, tárgyaknak az összessége, amelyek lehetővé teszik a test jóleső, fáradság nélküli helyzetét. Teljes kényelembe → helyezi magát; kényelembe → helyezkedik; kényelembe → teszi magát; kényelmét szolgálja vmi. □ Egy tábori ágy, egy medvebőr az egész kényelem. (Jókai Mór) Polgári, nem is nagyúri kényelemmel berendezett szobák voltak ezek. (Krúdy Gyula) || a. Fáradsággal járó tennivalóktól való mentesség. Nagy kényelemben él.
- 2. (átvitt értelemben, ritka) A lelki kielégültség állapota; lelki nyugalom. □ Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben. (Madách Imre)
- Szóösszetétel(ek): kényelemszeretet; kényelemszerető.
- kényelmi.