KELLEMETLENSÉG [e-e-e-e v. ë-e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Vminek kellemetlen (14) volta. A helyzet, az időjárás, az utazás kellemetlensége; modorának kellemetlensége. □ Egy szembesítés kellemetlenségének már csak Kornél miatt sem tettem ki magam. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (gyak. többes számban) Kellemetlen dolog, cselekedet, mondás. Kellemetlenséget csinál, mond; kellemetlenségeket vág vkinek a fejéhez. □ Szándékosan kerültem, hogy egy jelenlévő
úriemberről kellemetlenségeket mondjak. (Krúdy Gyula)
- 3. Kellemetlen eset, helyzet; kellemetlen, bosszantó, bántó bonyodalom, baj. Kellemetlenségbe kerül; kellemetlenségbe kever vkit; kellemetlenséget okoz vkinek. Ne feleselj, mert kellemetlenség lesz belőle. Örökösen kellemetlenségei vannak mindenkivel. Mindig csak kellemetlenségeket csinál. □ Folyton érték kisebb-nagyobb kellemetlenségek. (Mikszáth Kálmán) Valami kellemetlensége akadt az adóhivatalban. Tudod, ilyen kellemetlensége és tréfás mozdulattal jelezte a pénzelkezelést [= sikkasztást]. (Kosztolányi Dezső)