KENDŐZÖTT [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
választékos)
- 1. (kissé rosszalló) Olyan <személy, arc>, aki, amely kendőzve van; festett. Kendőzött arc, nő. □ Petőfi első szerelme volt a színpad. Ez a kacér kendőzött múzsa
(Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Leplezett, takargatott, elpalástolt. Kendőzött igazság, valóság.
- kendőzöttség.