KÉNYSZEREGYEZSÉG [r-e] főnév (
kereskedelem,
1945 előtt)
<Vagyona értékén felül eladósodott v. fizetésképtelen jóhiszemű adós és a hitelező között> sokszor kényszer útján létrejött egyezség, amelynek értelmében a hitelezők követelésük egy részét csődeljárás nélkül megkapják, az adós pedig gazdasági tevékenységét, üzletét folytathatja.
Csődön kívüli kényszeregyezség; kényszeregyezségre jut; kényszeregyezséget köt.