KÉNEZ [ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
Általában kénnel vmilyen formában kezel. || a. <Boroshordót> a penészedés, dohosodás megelőzésére úgy kezel, hogy üres állapotban kénrudat éget benne.
Hordót kénez. □ A hordókat
kihozták a pincékből, Béla bácsi nagyban kénezi a dongáit. (Kosztolányi Dezső) || b. <Bort v. más szeszes italt> romlásának megelőzésére kéngőzzel, ill. kénfüsttel átjárat.
Holnap kénezzük a bort. || c. <Helyiséget> a benne levő férgek elpusztítása végett kéngőzzel, ill. kénfüsttel átjárat.
Elszaporodtak a férgek, kénezni kell az ólat. || d. <Kaptárt> a méhek elpusztítása céljából, ill. átköltöztetésükhöz szükséges elbódításuk végett kénnel gőzöl, ill. füstöl. || e. <Ruhát> tisztítás végett kénnel gőzöl, ill. füstöl.
Kénezi a foltot. || f. <Vásznat v. befőzéskor gyümölcsöt> kéngőzzel fehérít.
- Igekötős igék: agyonkénez; átkénez; kikénez; összekénez; túlkénez.
- kénezett; kénező; kéneztet.