KENDŐZ [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zon (
választékos)
- 1. (gyak. kissé rosszalló) <Arcát> szépítőszerekkel keni. Kendőzi az arcát. || a. (gyak. kissé rosszalló) Kendőzi magát: festi az arcát. □ Tűkörét bámulja és magát kendőzi
(Arany János)
- 2. (ritka) <Vminek az eredeti színét, kopott v. csúnya voltát> elfedi, leplezi. □ Nem palota volt az öreg Toldi háza, | Nem is kendőzé azt festék színe-máza. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, rosszalló) <Fogyatékosságot, hibát> palástol, leplez. Üres frázisokkal kendőz vmit. Kendőzi hibáját.
- Igekötős igék: elkendőz.
- kendőzget; kendőző.