Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KENŐCS [e] főnév -öt, -e [e]
  • 1. Pépszerű, rendsz. zsírt (1–2) v. olajat tartalmazó anyag, amellyel vmit bekennek. Olajos kenőcs. Megszáradt a kenőcs. Hígítja a kenőcsöt. || a. Testápolásra haszn., rendsz. illatosított ilyen anyag. □ Jertek velem, ott lenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet … Jó illatu fűszer és drága kenőcs. (Arany János) Hajáról, bajuszáról kenőcs illata szállt fel. (Kuncz Aladár)
  • 2. (gyógyszerészet) Vmely zsírral v. olajjal készült, bőrbajok, sebek kezelésére haszn. lágy, kenhető gyógyszer. Kenőcsöt rendeltek a sebre. □ A feje és az álla be volt kenve sárga kenőccsel. (Hunyady Sándor) Kenőccsel kenték, ecettel dörzsölték, sósborszesszel is borogatták. (Nagy Lajos)
  • Szóösszetétel(ek): 1. kenőcsalapanyag; kenőcstartó; kenőcstégely; 2. cinkkenőcs; cipőkenőcs; fagykenőcs; gyógykenőcs; higanykenőcs; kocsikenőcs; padlókenőcs; sebkenőcs; szekérkenőcs.
  • kenőcsöl.