Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KENDERIKE
KENDERKÓC
KENDERMAG
KENDERMAGOS
KENDERSZÁR
KENDERTÖRÉS
KENDERVÁSZON
KENDERZSÁK
KENDEZ
KENDŐ
KENDŐS
KENDŐZ
KENDŐZÉS
KENDŐZETLEN
KENDŐZÖTT
KENEGET
KENEKEDIK
KENÉS
KÉNES
KÉNESŐ

KÉNY főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. (rendsz. határozói és birtokos személyragos alakban) (régies) A maga akaratának minden írott és íratlan törvénytől független érvényesítése; kedv, tetszés. □ Tündér szerencsénk kénye hány, vet, Játszva emel s mosolyogva ver le. (Berzsenyi Dániel) Itt kéne állni minden ellenimnek, S kényemtől várni életet halált. (Vörösmarty Mihály) Erősek vagytok, tesztek kény szerint. (Madách Imre)
  • 2. (régies) Kényuralom, erőszak. Vkit vkinek a kényére kiszolgáltat. □ Törvény, nem hatalom kénye uralkodik Rajtad, s régi dicső nemzeti díszes áll. (Berzsenyi Dániel) Vad kényt, zsarnok-parancsokat, Láncot nem tűrtenek. (Bajza József)
  • 3. (elavult) Kéj, gyönyör, boldogság. □ Fényes birtokaid kénye le nem köti Munkás életedet. (Berzsenyi Dániel) Oly gyönyörű volt Csak kényről álmodni … (Vörösmarty Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): önkény.