KENEKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë] -jék (-jen) [ë] (a jelentő mód jelenben gyak.:) kenekszik
(gyak.
rosszalló) <Szépségápolási v. egészségi okokból> testére, vmely testrészére, kül. az arcára kenőcsöt v. olajat ken.
Várnunk kell rá, mert most kenekedik a tükör előtt. || a. (
történettudomány) <A régi görögöknél férfi> birkózás előtt azzal van elfoglalva, hogy bekeni a testét olajjal. □ No, nyujtsd ki a karod és kenekedj. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)