KÉNKÖVES [e] melléknév (régies, irodalmi nyelvben)
Ként v. kéngőzt tartalmazó, az égő kén szagára emlékeztető. Kénköves barlang. □ Kénköves bűzt lehel a tó. (Arany János) || a. <Káromkodásban, elhomályosult jelentéssel.> Hogy a kénköves istennyila csapjon bele!