KÉN főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (
ásványtan,
vegyi ipar)
Kristályos v. por alakban előforduló, élénksárga színű, könnyen gyulladó, vízben nem oldódó elem (sulfur); vegyi jele: S.
A kén a gyufa, a puskapor egyik anyaga. || a. Ennek vmely vegyülete; ebből v. vegyületéből való, gyakorlati célokra haszn. anyag, szer, készítmény.
A kén szaga; kénnel fertőtlenít, fehérít.
- Szóösszetétel(ek): kénbánya; kénbarlang; kéndioxid; kénérc; kénfonál; kénforrás; kénfüst; kéngyár; kéngyertya; kénhidrogén; kénkenőcs; kénláng; kénmentes; kénnátrium; kénpörkölés; kénszag; kénszelet; kénszín; kéntartalom; kénvegyület.