Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉMLEL [e] ige -t, -jen [ë] (kissé választékos)
  • 1. tárgyas Figyelmesen, fürkészve néz vmit, hogy megfigyelje. A távoli partot kémleli. □ Megyen vala ingó | Partjain a Sárnak … | E helyeket Tihamér sokszor kémlelte vadászva. (Vörösmarty Mihály) Kis matrózfiú … Kémleli a láthatárt. (Tóth Árpád) Arca, melyet a gyermek olykor oldalvást, gyors pillantással kémlelt, zárt volt és merev. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Fürkészve néz, tekint vhova. A távolba kémlel. □ Az öreg felhajtotta poharát, s az üveg fenekén keresztül ravaszul kémlelt az ifjú arcába. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyas (ritka) Vmely eszközzel mérve, vizsgálva kutat vmit. □ A fenékmérő ónnal kémlelte a medret. (Jókai Mór)
  • Igekötős igék: bekémlel; belekémlel; előrekémlel; kikémlel; megkémlel.
  • kémlelés; kémlelő; kémlelt.