Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉMLŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (vegyi ipar) A kémlésnél használt, kémléshez alkalmazott <eljárás, eszköz, berendezés>. Kémlő módszerek. || a. Kutató (I. 2), felderítő. Kémlő léggömb.
  • 2. (régies) Kémlelő, kutató (I. 3), fürkésző. Kémlő pillantás, tekintet. □ Oh Istenem! mi kémlő arca van. (Vörösmarty Mihály) Együtt jár az előretolt kémlő csapatokkal. (Jókai Mór)
  • II. főnév -t, -je [e] (ritka) A kémlést végző személy. A kémlők különféle anyagokat alkalmaznak munkájukban.
  • Szóösszetétel(ek): kémlőablak; kémlőakna; kémlőanyag; kémlőcső; kémlőedény; kémlőlámpa; kémlőlyuk; kémlőnyílás; kémlőpapír; kémlőpróba; kémlőszer; kémlőszerkezet.