Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Halmazállapotánál, tömöttségénél fogva a nyomásnak ellenálló, nehezen alakítható, hajlítható, vágható <anyag>. Kemény dió ←; kemény föld. Szóláshasonlat(ok): kemény, mint az → acél; kemény, mint a → kő. □ Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az ut (Petőfi Sándor) A város peremén puha | szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, | keményen vastagon. (József Attila) || a. Nehezen ehető, nehezen rágható <étel>. Kemény falat: (átvitt értelemben is) gondot, fejtörést okozó, nehéz feladat v. személy; kemény hús, kenyér, zsemlye; keményre főzött tojás. □ Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. (Petőfi Sándor) || b. Fekvéskor, üléskor a testet törő <bútor, hely>. Kemény ágy, pad, párna, priccs, szék. □ Reggel a fű nedves, a föld kemény, derekad fáj és hátad didereg. (Babits Mihály) Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény. (József Attila) || c. (bonctan) Kemény íny: a szájpadlás elülső része.
2. A nyomásnak nem szilárdan ellenálló, s a nyomás megszűntével eredeti alakját hirtelen visszanyerő <anyag, tárgy>. Kemény comb, gumi, izmok, labda, mell. Olyan kis kemény húsú gyerek ez! || a. Kemény száj: <hátas v. hámos lóval kapcs.:> a zablára nem elég érzékeny sz. Kemény szájú ló.
3. Keményítővel v. más anyaggal merevvé tett s ezért nehezen hajlítható <anyag, használati tárgy>. Kemény gallér, kalap, papír. □ A kislányok egy szál virágot tettek a keményre kivasalt kis zsebkendőre. (Móricz Zsigmond) || a. Kemény kötésű: vastagabb, viszonylag merev táblák közé kötött <könyv>.
4. Olyan, ami nem éri el a kívánt, szükséges lágyságot, puhaságot. Hiába főzte, kemény maradt a bab. Olyan kemény ez a ceruza, nem lehet vele írni! Kemény széklete van.
5. Szokásos lágy halmazállapotához képest viszonylag merevvé, szilárddá, tömötté tett v. vált. Kemény borseprő ←; kemény szappan ←; kemény tojás. Keményre főzte a tojást.
6. (átvitt értelemben) Kemény víz: magnéziumsókban és kalciumsókban gazdag v., amelyben a szappan nem habzik, s a hüvelyesek nehezen főnek meg.
7. (átvitt értelemben, néha tréfás) Olyan <pénz>, amelyet vki igen értékesnek, soknak tart. Harminc kemény tallér. Kiszurkolt száz kemény forintot. □ Rangos hetykeséggel száz kemény tallért ígért a szerszámért. (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, kereskedelem) <A külkereskedelmi forgalomban> olyan <fizetési eszköz, áru>, amelyet mindenütt szívesen elfogadnak, átvesznek; értékes. Kemény áru, cikk, deviza, valuta.
9. (átvitt értelemben) Határozott, erős. Kemény (arc)vonások; kemény nyak ←; kemény ökle ← van; kemény ököllel ← sújt le vkire; kemény ütés; keményen megszorítja vkinek a kezét: férfiasan, erélyét, határozottságát éreztetve m. v. a k. □ Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, sport) Kíméletlen, nyers v. annyira erőszakos, hogy már majdnem szabálytalan v. sportszerűtlen. Kemény hátvéd. A játék egyre keményebb lett. || b. (átvitt értelemben) Kemény vonal: <rajzolásban, festésben> határozott, erős v. Kemény vonalakkal fest, rajzol. || c. (átvitt értelemben, fényképészet) Keményen rajzoló lencse v. objektív: határozott, erős vonalakkal rajzoló l. v. o.
10. (átvitt értelemben, fényképészet) Olyan <negatív>, amely a fény és árny, ill. a világos és sötét részek között erős, átmenet nélküli ellentéteket tüntet fel. Kemény negatívról lágy papírral lehet jó másolatot készíteni. || a. (átvitt értelemben, fényképészet) Olyan <papír>, amely a negatív lágyságát kiegyenlíti, erősebb ellentéteket tüntet fel a fény és az árny között. Ezt a negatívot kemény papírra kell másolni.
11. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki nehéz helyzetben is szívósan, kitartóan helytáll, nem egykönnyen hátrál meg, s nem ismeri a félelmet. Kemény katona, legény. □ Mint egy árboc úgy magaslik, Izmos, vállas és kemény. (Kisfaludy Károly) Hát igazán nem félsz ? Most már látom, hogy kemény fickó vagy. (Jókai Mór) Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni. (Mikszáth Kálmán) A fiatal munkás kemény fekete ember volt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Keményen: a) szilárdan és biztosan; keményen ül a nyeregben; b) szívós kitartással; keményen állja a harcot; c) minden erejének megfeszítésével; keményen megdolgozik vmiért.
12. (átvitt értelemben) Szigorú <személy>. Kemény főnök. Otthon engedékeny, de a hivatalban kemény ember. || a. (átvitt értelemben) Kíméletlenül szigorú v. ilyen szigort kifejező <magatartás, eljárás, megnyilvánulás>. Kemény bírálat, büntetés, megtorlás; kemény tekintet; keményen beszél vkivel; keményen ráparancsol, rászól vkire. □ György örül, hogy gyilkos a testvére, És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa, El kell fogni nyomban, az kemény parancsa. (Arany János) Bory Mihály elfogatására volt kiadva kemény parancs. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Kemény kézzel: szigorú eréllyel. Kemény kézzel rendet tart, teremt. □ Gazdag nőt meghódítani csak kemény kézzel lehet. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, régies, választékos) Irgalmat és félelmet nem ismerő; könyörtelen. Kemény szíve van: rideg, szeretetlen. □ Bánattal keserít, Hogy oly kemény, mint a vas | Az én szép Júliám. (Balassi Bálint)
13. (átvitt értelemben) Olyan <tennivaló v. időszak>, amely alaposan próbára teszi vkinek, vminek a képességeit v. teljesítőképességét; nehéz. Kemény feladat, küzdelem, munka. Az aratás kemény napjai következnek. □ Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét: De kemény csatára keltek az erősek. (Arany János) A kemény futásban megszakadt [a ló] belseje. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben) Nehezen elviselhető, súlyos. Kemény megpróbáltatás; a szenvedés kemény napjai. □ Elképzelte, hogy mi jöhet ez után? kemény böjt, unalom, a női fegyházak durva fehérneműje (Hunyady Sándor) || b. (átvitt értelemben) Zord, kegyetlenül hideg <idő>, erős, éles <szél>. Kemény fagy, hideg, tél. □ Kemény szél fúj, lángra kap a szikra. (Petőfi Sándor) Kemény idő; a kutyát se szokás ilyenkor kiverni. (Eötvös Károly) Telek jutnak eszembe, telek, | régi, kemény, csillagos telek. (Babits Mihály)
14. (nyelvtan, régies) Zöngétlen <mássalhangzó>. A lágy "b" helyett a kemény "p"-t ejtette. || a. (nyelvtudomány) <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Kemény magánhangzó: <némely nyelvben, kül. a szláv nyelvekben> olyan m., amely előtt nem állhat jésített, lágy mássalhangzó; kemény mássalhangzó: <némely nyelvben, kül. a szláv nyelvekben> nem lágyított, nem jésített m.
15. (zene) Dúr. Kemény hangnem, hangsor. □ Mind régi dalok, csupa hang-menettel: Váltva kemény, lágy, s magyar a némettel . (Arany János)