KELTET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Keltet vmit: vki szokásszerűen v. folyamatosan odahat, hogy kotlós v. keltetőgép baromfit a tojásokból kikeltsen.
Csirkét, kacsát keltet. || a.
Tojást keltet: vki odahat, hogy kotlós v. keltetőgép a tojásokat kikeltse.
Egyszerre több száz tojást keltet. A kacsatojásokat is kotlóstyúkkal kelteti. || b.
Kelteti magát: elrendeli, meghagyja, hogy (megadott időpontban) felébresszék, felkeltsék.
Minden reggel hatkor kelteti magát.
- Igekötős igék: kikeltet.
- keltetett; keltető.