Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Általában olyan, aki, ami kel [1] (főleg 12, 6, 8).
1. Olyan <személy>, aki egy bizonyos időben szokott felkelni. Korán kelő öreg ember.
2. Éppen a látóhatár fölé emelkedő <égitest>. □ A kelő nap megvilágította az országutat. (Gárdonyi Géza)
3. (választékos) <Állandósult szókapcsolatokban:> olyan <élőlény>, aki, amely a főnévi határozóval jelölt mozgásba kezd. Birokra kelő legény; fegyverre kelő nép; szárnyra kelő madárfióka.
4. Olyan <áru>, amely a piacon vhogyan fogy. Gyorsan kelő áru.
II. főnév (csak -ben ragos alakban) (választékos) Kelőben: abban az állapotban, amikor (éppen) kel(ni kezd); úgy, hogy éppen kel [1] (főleg 23), kelni akar. Kelőben van a nap. □ Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben. (Arany János)