KEREVET [e-e-e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e] (
választékos)
Keleties, rendsz. támlátlan, rugós, kárpitozott, alacsony lábakon nyugvó, széles ülőpárnás pamlag; heverő. □ Szép hölgye a várnak tűnődik magában,
Néha gazdag bíbor kerevetjére dül. (Arany János) A gróf ott ült kerevetén
jobb karja be volt pólyázva. (Herczeg Ferenc)