KELTIKE [e-e] főnév ..két, ..kéje [e] (növénytan)
Nyirkosabb erdőkben tavasszal gyakori, bíborszínű v. fehér virágú, a mákkal rokon növény (Corydalis cava). Odvas keltike. || a. Ezt és a vele rokon mákféléket magában foglaló növénynemzetség (Corydalis).