KELTEZ [e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
<Írásos közleményt, iratot> kelettel [2] ellát.
Beadványát nem keltezte. Rosszul keltezte levelét. A táviratot Budapestről keltezték. || a.
Vmikorról v. (
1945 után)
vmikorra keltez: keletként a megnevezett, megjelölt időpontot írja rá.
A levelet okt. 7-éről keltezi. || b.
Előbbre, (korábbra), későbbre keltez vmit: korábbi, ill. későbbi időpontot ír rá keletként.
- Igekötős igék: előrekeltez; visszakeltez.
- keltezett; keltezhető; keltező; kelteztet.