Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KELŐ
KELT [1]
KELT [2]
KELTA
KELTE [1]
KELTE [2]
KELTEGET
KELTET
KELTETÉS
KELTETŐGÉP
KELTEZ
KELTEZÉS
KELTIKE
KELTŐÓRA
KELVIRÁG
KELYHES
KÉM
KÉMBANDA
KÉMCSŐ
KÉMEL

KELTE [1] [e-e] főnév (személyragos), ..tét, (ritka) költe (rendsz. egyes számban)
  • 1. <Égitest> feljövése (az égre); felkelte. A hajnalcsillag keltekor elindultak. Szívesebben nézem a nap keltét, mint nyugtát.
  • 2. (elavult) Felkelése. □ Én uram, a császár … Hallá közelebbről hadad összes költét. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): napkelte.