KELLETLENKEDIK [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
Kelletlenül (2) viselkedik, s ezt a magatartását rendsz. fintorgással, vonakodással is kimutatja.
Készülj és induljunk, mit kelletlenkedel?
- kelletlenkedés; kelletlenkedő.