Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KELLEM [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies, irodalmi nyelvben)
1. Fiatal nő külső megjelenésében, mozgásában, megnyilatkozásában észlelhető, tetszést v. vonzalmat ébresztő kedvesség; báj. □ Te jőj el égi kellemedben, Oh jőj megint el, kedvesem! (Vörösmarty Mihály) Pajkosan, kacérkodó kellemmel csapta össze kezeit. (Mikszáth Kálmán) Ő az okmány, kivel a kellem, | a porráomlás ellen a szellem, | az ólálkodó semmi ellen | szól, pöröl szorongó szerelmem. (József Attila) S beszélni kezdett halkan, csupa kellem, | szavában angyalok zenéje rémlett. (Babits MihályDante-fordítás)
2. Vkinek a kellemei: fiatal nőnek (fedetlenül hagyott) szép, vonzó testrészei, kül. a keblei, mint az érzéki és esztétikai hatás eszközei; báj (2). □ Mit rejted előttem a gyönge kebelt, S vonsz kellemeidre, te csalfa, lepelt? (Vörösmarty Mihály) Látta, közel víván a fattyú, s lángba borúla Kellemein, s azokat szilajon kezdette kivánni. (Vörösmarty Mihály)
3. <Főleg a természetben, vmely természeti jelenségben megnyilvánuló> báj (3). □ Oda van a természet kelleme, a téli fákon száraz lomb remeg. (Tompa Mihály)
4. (csak többes számban) (gúnyos is) Kellemes érzés, élmény; gyönyör. □ A mai este főbb kellemeit Lendvaynénak köszönjük. (Vörösmarty Mihály) Megvan az örömem, hogy a példányokat az illetőknek hazavihetem. Ez is a gyűjtés kellemeihez tartozik. (Arany János)