Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KELT [2] [e] melléknév
  • 1. Olyan, aki, ami fölkelt, kikelt, ill. vmire kelt (kel [1] 1, 3, 4, 6). Korán kelt dolgozó; szépen kelt vetés; életre, harcra, útra kelt ember; néhány napja kelt csibe.
  • 2. A beledolgozott élesztő s az erjedéssel keletkező gázok hatására felfúvódott, lazává, lyukacsossá vált <tészta>. Kelt rétes ←; kelt tészta; jól kelt, rosszul kelt kenyértészta.
  • 3. Bizonyos időpontban és helyen íródott, keltezett <levél, okmány>. Hivatkozva a f. év júl. 15-én kelt levelére, a következőket közlöm.