KELET [2] [e-e] főnév -et [ë], kelte [e-e], (
ritka) -e [e] (csak egyes számban)
<Írásos közleményen, iraton> az írás v. a postázás helyét v. időpontját, ill. mindkettőt feltüntető adat; dátum.
A postabélyeg kelte: a bélyegen a postai bélyegzővel feltüntetett időpont;
a levél keltétől számítva: budapesti kelettel; mai kelettel. A levél április 2-i kelettel van ellátva.
- Szóösszetétel(ek): kelethely.