Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KELLEM
KELLEMDÚS
KELLEMES
KELLEMETES
KELLEMETLEN
KELLEMETLENKEDIK
KELLEMETLENSÉG
KELLEMKEDIK
KELLET
KELLETE
KELLETIK
KELLETLEN
KELLETLENKEDIK
KELLŐ
KELLŐKÉPP
KELLŐS
KELME
KELMED
KELMEFESTŐ
KELMEISÉG

KELÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. Általában a kel igével kifejezett cselekvés, folyamat. Korai kelés; kelés reggel hétkor; a kenyér kelése.
  • 2. <Bőrön> a szőrtüszőknek és a faggyúmirigyeknek gennyes daganatot okozó gyulladása, ill. az így támadt gennyes daganat. Érett kelés; kinyomja a kelést. Tele van kelésekkel. Felvágták a kelést. □ Fekély vagy, Duzzadt kelés, mirígyes daganat Romlott véremben. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Csak csont és bőr maradt rajta, arcát és egész testét kelések éktelenítették el. (Kuncz Aladár)