KARMESTER főnév
Az a személy, aki a zenekart, ritk. énekkart betanítja és vezényli.
Frakkos karmester; világhírű karmester. A karmester meghajolva köszönte meg a tapsokat. □ [Az emelvény] tetején a pesti hangászkarok egyik legnevezetesbikének karmestere állt. (Jósika Miklós) Az én fiam karmester
Szép nagy szakálla van
és prima viszta [= első látásra] dirigálja Wagnert. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): karmesterpálca; karmesterpult.
- karmesteri; karmesterség.